BESZÁMOLÓK,
JELENTÉSEK |
RÖVID HIREK - ADRENALIN FOTÓPÁLYÁZAT - Szilvássy Gyula a Ferenc-hegyi barlang felfedezéséről
BARLANGKUTATÓK SZAKMAI
TALÁLKOZÓJA
Az idei évben
november 9—11. között rendeztük meg a barlangkutatók hagyo-mányos szakmai
találkozóját. A helyszín ezúttal Esztergom volt, a házigazda szerepét pedig a
dorogi BEBTE vállalta magára. Az Esztergomi Szabadidőközpontban megrendezett
fórum a létszám és az előadások színvonalát tekintve eredményesnek mondható. A
kétnapos rendezvényre közel 200 fő volt kíváncsi, igaz többek csak egy-egy
napra regisztráltatták magukat. Az elhangzott előadások többnyire a hazai
tudományos és feltáró barlangkutatás 2001. évi eredményeit foglalták össze, de
érdekes beszámolók hangoztak el külföldi (braziliai, franciaországi,
olaszországi stb.) kutatóutakról is.
Az
előadókon kívül külön dícséret illeti a poszterkészítőket is, akik a korábbi
évekét messze felülmúló kiállítást rögtönöztek. Ugyancsak említésre méltó, hogy
nagyon színvonalas, jól szerkesztett videofilmek is bemutatásra kerülhettek.
A
konferencia előadásairól emlékeztető kiadvány is készül, melyhez várjuk az
anyagokat, előadónként max. 4 oldal szöveg (+ max. 2 oldal ábra) terjedelemben.
Kérünk mindenkit, hogy anyagát mágneslemezen vagy e-mailen juttassa el az MKBT címére.
Beküldési
határidő: január 15.
A
Barlangkutatók Szakmai Találkozóját a Vértes Volán Rt. támogatta.
Lieber Tamás
Szakosztályunk
az elmúlt évben jelentős feltárási eredményeket ért el az erdélyi Erdődámosi
(Damis) települést körülölelő Királyerdő karsztobjektumait kutatva.
A
dámisi turistaháztól (ez itt a reklám helye) 30—60 percnyi járásra két
„méretes” barlang feltárása van folyamatban. Csoportunk érdeklődését még dámisi
„letelepe-désünk” elején felkeltete a falu határában húzódó 12 km2
vízgyűjtőterületű Runcsor-völgy bővízű patakja, amely a katlanszerűen záruló
völgyvég sziklafalainak tövében nyíló számtalan kisebb–nagyobb nyelőszájon át
zúdul lefelé az ismeretlen mélységekbe.
A
katlan oldalfalát átvizsgálva jól huzatoló, de erősen feltöltődött egykori
nyelő-szájat találtunk. A kitöltés eltávolítása, valamint némi szelvénytágítás
után megnyílt az út az általunk Páfrányos-barlangnak
elkeresztelt járatrendszerbe. A barlang feltárása a legszebb reményeinket is
felülmúlta: több egymást követő aknán, 10—15 méter magas oldott falú
hasadékokon, termeken keresztül vezetett az utunk, az oldaljá-ratokat egy idő
után már nem is számoltuk.
90
méteres mélységben dübörgő vízesés tetejére érkeztünk, a víz 15 métert zuhanva
egy kb. 30—40 méter széles teremben folyik tovább, a terem túlsó végében egy 15
x 20 méteres tavat alkotva.
Említést
érdemel, hogy erősen csapadékos időszakban a barlangban 5 nagyobb vízesés
található, ezekből négyet négy különböző patak táplál. A Páfrányos-barlang
felmért szakasza 1500 méter, bejárt szakasz kb. 3000 méter, 5—6 oldalág még
teljesen feltáratlan.
A Király-barlang feltárása
Nyári
táborunk alkalmával megkezdtük a kutatóháztó kb. 1 órányi járásra eső
Lazuri-völgy barlangjainak bejárását.
A
völgy legvadabb canyon jellegű szakaszán emelkedő oldalfal tövében meglepő
intenzitású jéghideg huzat tört elő egy beomlott barlangszájból.
A
barlang bejáratát eltorlaszoló kőtörmelék eltávolítása után a járat elég
lehangoló módon meredeken felfelé indult, azt kezdtük gyanítani, hogy a huzat
valószínűleg cirkulációs eredetű. Egy rizikós omladék átmászással azonban 4—5
méteres kis terembe érkeztünk.
A
terem oldalából 10 méter mély, szűk, függőleges akna indult lefelé, amiből
szin-te süvített elő a huzat. Az aknán leereszkedve kb. 250 méter vízszintes
járatot talál-tunk, a járat jellegét tekintve kicsiben az István-lápai-barlang
patakos ágára hasonlít, viszont több gyönyörű hidegvizes oldásformával a
falakon. A több irányban húzódó járatrendszer egyik végponti szifonjának a
kerülőjáratából megdöbbentő erejű dübörgő +6,5 oC-os orkán süvített
kifelé. A dolog szépséghibája csak az volt, hogy a kuszodányi járatot „padlótól
plafonig” függőlegesen egy kb. 30 cm átmérőjű cseppkő zárta el. Fájó
szívvel,ugyan, de a szent cél érdekében eme „kapuőrt” eltávolítottuk. Innentől
a dolgok már könnyedén haladtak, a kuszoda utáni második terem oldalfalát
kimászva egy galériára érkeztünk, ahonnan elképesztő méretű, kb. 25 méter mély,
40 x 50 méter széles terembe bámultunk lefelé.
A
terem agyagos–homokos oldalában lemászva egy 4—5 méter széles 30 cm vízmélységű
patak partjára érkeztünk. A víz folyásirányával szemben haladva, a teremből
kiérve baradlai méretű főágba érkeztünk. A főágban kb. 250 métert haladva a
járat csarnokká szélesedik, a csarnok első száz méterét egy törmelékhegy
oldalában felfelé mászva tettük meg.
Az
omladék tetején mesebeli látvány tárult elénk , 20 x 20 méteres kis fennsíkon
álltunk egy cseppkőerdő szélén, a legnagyobb oszlop átmérője 4 méter, magassága
kb. 17—20 méter volt. Erről a magaslati pontról megfelelő megvilágítás esetén
további 200 méter távolságra lát el a szemlélődő, ezáltal a csarnok teljes
hossza eléri a 300 métert, szélessége 30—50 méter, magassága 20—40 méter. A
csarnokból jelentős továbbjutást értünk el egy patakos oldalágrendszer
megtalálásával.
A
barlangok fotódokumentációjának anyaga megtekinthető a csoportunk honlapján kb.
február elejétől. A barlangok további kutatását a nagyváradi „Z” barlangkutató
csoporttal közösen folytatjuk.
A
barlang feltárásában az Anubisz Barlangkutató Csoporttal
együttműködő csoportok: Adrenalin Barlangkutató Csoport, Bakonyi Barlangkutató
Szövetség, Myotis Barlangkutató Csoport, Nyíregyházi Denevér Barlangkutató
Csoport
csoportvezető
(Útvonal:
Röszke–Belgrád–Nis–Cerje. A barlang a faluhoz közel, 3–4 m magas bejárattal
nyílik egy sziklakibúvásban. Lezárt, túrázáshoz a belgrádi barlangászokkal kell
egyeztetni.)
Mottó: ”Minden ruhadarabunkról
csöpögött a víz;
a hátizsákunkban sem akadt már
száraz holmi;
kanállal ettük a kenyeret…”
Mint
mindig, most is az utolsó pillanatban gyűlt össze a csapat (Tarnai T., Szamkó
Sz., Szira F. és jómagam). Aztán az utolsó utáni pillanatban Fru telefonált:
– Ági!
Nincs meg az útlevelem!
– Ne
izgulj, biztos meg lesz valahol. Keresd!
– De már
mindenhol megnéztem…
Kb. háromszor zajlott le ez a beszélgetés,
míg Esztergomból Szegedre értem. De az útlevél nem lett meg, így F. sajna
itthon maradt. Ez a túra nem hozott sok izgalmat, sőt minden úgy történt, ahogy
elterveztük: az idő ragyogó, a határon gyorsan átér-tünk, a barlang csodaszép,
a barátok megint hihetetlenül segítőkészek voltak és a kocsi is haladt
100–120-szal.
Először volt egy kis izgalom, mert
nem tudtuk pontosan, hogy hol találkozunk ismerőseinkkel, de az autópálya végén
egy szakállas fickó ugrott a kocsink elé mosolyogva.
– Hello! I’m Petz. Egy kis gond
van a kocsinkkal. – És egy öreg Yugora mutatott. Megdöbbenésünkre a kipufogója
a tetőre volt felkötözve a bagek mellé. De gurult, és ez volt a lényeg. Kb. 1
órás keresés után megtaláltuk a Nišből Cerjébe menő utat. Végül éjféli 1 körül megérkeztünk
a helyi iskolába és elaludhattunk. Másnap nehezen szedelődzködtünk össze.
Összesen 12-en indultunk le a barlangba. Dél lett, mire elértük a bejáratot.
Barátaink azt mondták, hogy ne öltözzünk fel túlságosan, mivel vizesek leszünk
az elején, inkább vigyünk váltásruhát és húzzunk térdvédőt. Végre megláttuk a
kaput. Eltérően a legtöbb szerb barlangtól, itt rács volt a hatalmas üreg
előtt. Mint megtudtuk, később e ritka-szép természeti tüneményt turisták
számára is meg akarják nyitni.
A rohanó patak mellett
öltözködtünk, beizzítottuk a karbidot. Mi maradtunk a rövidnadrág-póló és kobak
verziónál, gondolván, nem lesz ez olyan hosszú, és mi különben is bírjuk. A
bagbe dupla nylonzsák és a váltás: overall, törülköző, kaja (24 órára),
gázfőző, stb.
A bejáratban még a patak
egész szelíd volt, később 3, kb. 2–3 m-es vízesésen másztunk le, míg végül a
boltozat egyre keskenyebb lett, és végül egészen bele kel-lett feküdni a vízbe.
„Csak a bag száját tudjam a víz felett tartani!” 200 m-en keresztül guggoltunk,
hasaltunk, térdeltünk a vízben, míg egy nagy terembe nem értünk. (Már úgy
éreztem, hogy eddig is elfáradtam, mi lesz a következő 5800 m-en?) A teremben
törülközés és teljes ruhacsere, és már készen is voltunk. A barlang hatalmas
keresztmetszettel folytatódott tovább. Egy-két kanyar után a teteje
kiszélesedett, míg az aljába (kb. 2–3 m magasságig) egész keskeny meandereket
vájt a víz. Üstöket, zúgókat, vízeséseket kerülgetve folytattuk utunkat a
szürke falak közt. Sokat traviz-tunk, nehogy vizesek legyünk, mivel még kb. 22
órát töltünk a felszín alatt. Ahogy haladtunk tovább, egyöntetű széles
folyosóvá alakult a barlangjárat. A szürke falakat néhol óriási cseppkövek
borították, akár a csipkefüggönyök, máshol mintha hatalmas medúzák úsznának a
légben. A talaj is csupasz szikla, csak helyenként volt öklömnyi, fejnyi méretű
kövekkel fedve. Térdünket, bokánkat nyaldosta a víz.
Miközben gyalogoltunk, Ann
mesél a barlangról. Második barlangja volt a Cerjanska-jama, úgy, mint most
néhány ittlévő szerb társunknak, és a legked-vesebbek egyike; azóta már 6-szor
járt ott. Az ő klubjuk kutatja és tárja fel az immár 6 km hosszú és kb. 200 m
mély barlangot. Senki sem tudja, hogy milyen magas az a folyosó, amin épp
sétálunk, még nem mászták ki, nincs rá idejük... – Majd lejjebb mutatok pár
oldalágat, úgy tudom, hogy ott sem volt még senki.
A csapat szétszakadozott,
míg egy agyagos törmeléklejtőnél a vezetőink meg-álltak. Felkapaszkodunk egy
oldaljáratba, mely egy kis kerülővel visszavitt minket a főjáratba. Ott fenn, a
lábunk alatt ropogtak a kalcitlemezkék, a talaj, a tavak teljesen be voltak
fedve velük. Cseppkőoszlopok nyújtózkodtak, egy barnás falon arasznyinál is
hosszabb, girbe-gurba heliktitek fehérlettek. E fosszilis járatból visszatérve
a főág-ba, folytattuk utunkat a vad folyosókon. 3 km-t tettünk meg így, mígnem
letértünk a főágból. A főág folyója kb. 100 m után egy szifonba torkollik. Mi a
Hold-ágban mentünk tovább. A falak feketék voltak a mangántól, a
Mészégető-barlang formáihoz hasonló sziklaképződményeken másztunk. Alattunk pár
méterrel kisebb-nagyobb tavak csillogtak a lámpafényben. Nem esne jól, ha most
megcsúsznánk… Elértünk egy tó partjára, a tó körül kötél volt kifeszítve.
Megmutathattuk tudásunkat: ki beülőbe, ki anélkül kelt át. Egy kis pihenő után
már csak heten folytattuk utunkat – a többiek feladták. Szása közben
szíverősítővel kínált, hogy az melegít:
– Nem, köszi, mi majd
levest eszünk.
– Nekünk ez a leves!
A Hold-ág egy kőtörmelékben
végződött, a kövek közt bujkálva jutottunk ki egy nagy terembe, ahonnan egy
fosszilis járat indult sok aprócska tóval. Elértünk végre az első köteles
részhez: 8 m-es ereszkedés után lábunk homokos talajt ér. Innen indult az a két
fosszilis járat, amelyben – Ann szerint – még nem járt senki. Ettől
fellel-kesülve, Tamással berohantunk az egyikbe, de sajna, már nyomokat
találtunk. Így volt ez a másiknál is. A leereszkedés után kb. 20 m-rel, egy
ugyanakkora felmászás után, a szokásos fosszilis járat folytatódott, mígnem egy
hatalmas terembe jutottunk. A teremből egy kisebb járat vezetett a barlang
legmélyebb pontjához. Kb. 30 m mély, 45 oC-os szögben dőlő
cseppkőlefolyás alján egy tó sötétlett. Az éhség és a fáradtság keveréke tört
rám. A száraz zsemlét és a kicsi levest alig tudtam legyömöszölni a torkomon.
A Hold-ágig még ügyeltünk,
hogy ne legyünk vizesek, de a főágban már a vad-malac technikát követtük.
Rohamosan fogyott a táv, míg végre megláthattuk a napfényt. Az utolsó 200 m-en
már nagyon szenvedtünk: a bageket már csak húztuk, nem baj, ha tele is ment
vízzel! A lábaink már ólomsúlyúak voltak, és felváltva kellett egymást kihúzni
a holtpontról. Újra átéltem az egymásrautaltság és a segítőkészség édes ízét.
Igazi barátokká váltunk újra, amit a hétköznapok monotonsága közepette néha
elfelejtek. Így utólag sokszor visszaidézem azokat az órákat, és újra
feltöltődöm: megbocsátóbb és elnézőbb vagyok. Örülök, hogy ilyen barátaim
vannak!
Áldott napfény! Sosem
szűnök meg csodálni. Kiérve az egész külvilág, a fák, a fű, a víz sokkal inkább
élőnek tűnt. Dél volt, mindenhol a napfény csillogott: a leveleken, a víz
hullámain, a nedves sziklán. Mintha a mozdulatlanság és elindulás közti
pilla-natban lenne a táj. Csak álltam és csodáltam e tüneményt. 23 óra telt el,
mire újra láthattam a felszínt, a Napot, de semmiért sem cseréltem volna el
ezeket az órákat.
– Ez a TK jó lesz.
– Nem,
Ági, ez nem az igazi.
– Ez
halálbiztos, Tamás, ne problémázz!
De TT problémázott, hál’ Istennek,
és két ütéssel lecsapta a „halálbiztos” TK-t. Rengeteget aludtunk a kimerítő
túra után. Másnap délután a Taxis-zsombolyt jártuk be. Valójában egy víznyelő,
amelyben nagyobb ereszkedések vannak. Szerb baráta-ink felajánlották, hogy mi
szerelhetjük be, mivel még senki sem járt benne. A fenti pár-beszéd az első
akna tetején zajlott. A hatalmas bejáratnak köszönhetően a napfény még bejutott
ide. Végre egy deréknyi vastag TK-t találtunk, és most már biztonságo-san
elkezdhettünk beszerelni. Az elején kiderült: itt is jártak előttünk, végig
volt nittel-ve a barlang. 3 szép akna után mocskos szifonnal zárul. Kicsit csalódottak
voltunk, de Jero mintha a középső akna tetején látott volna egy oldaljáratot.
Több sem kellett, már másztam is vissza egy kötéllel, hogy átingázzak. Fél órás
küzdelem árán sikerült átjutnom. Egy 3 m magas és 1,5–2 m széles hasadékot
találtunk, mely a végén 2 ág-ra szakadva törmelékben zárul. Egy felfelé menő
járat volt. Itt tényleg nem járt senki, az új rész kb. 50 m hosszú volt. Már
besötétedet, mire visszatértünk a szállásra.
Borozgatás közben a jövőt
tárgyalgattuk, mikor jövünk újra, mikor találkozunk ismét egy kaland kapcsán.
Alig ért véget az egyik, de már a másik túrára kacsingatunk. Ahogy Karl Lukan
is mondja: „A hegyek csavargóinak örökös vágya-kozása ez. Nemcsak csúcsról
csúcsra visz, hanem az időn is át, egyik hét végéről a másikra, évek hosszú
során át.”
Hajnal
Ágnes
RÖVID HÍREK,
KÖZLEMÉNYEK |
Korlátozott számban még kapható a Társulatban Balázs Géza—Lieber Tamás—Varga Ferenc: Barlangi helynevek című kiadványa. A Magyar Szemiotikai Társaság által kiadott könyv Jakucs László professzor 75. születésnapja alkalmából jelent meg, és az ő életútjához kapcsolódó barlangok (Sátorkő-pusztai-, Baradla-, Béke-, Pénz-pataki-bg.) helynévanyagának gyűjte-ménye.
A könyvvel a szerzők, a néhány hete bekövetkezett szomorú esemény ismeretében, a neves professzornak állítanak emléket.
v v v
Megjelent a Magyar Földrajzi Társaság tudományos ismeretterjesztő folyóiratának, a Földgömbnek a november—decemberi száma. Ebben részletes beszámoló olvasható a BEBTE olaszországi vulkántúráinak tapasztalatairól, "Nyughatatlan Etna" címmel. A folyóirat 550 Ft-os áron megvásárolható az újságárusoknál.
Benedek Endre
Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE)
Lieber Tamás elnök
A szervezet alapjait 1961-ben raktuk le,
akkor ismerték el hivatalosan is a Magyar Barlangi Mentőszolgálat szervezetét,
mely először a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat keretében szerveződött
meg és évekig ott működött. Azután ismét évekig a Magyar Vöröskereszt keretei
közt tevékenykedett, majd a Magyar Természetbarát Szövetség szakbizottsága
volt, a rendszerváltás óta pedig önálló és ma már kiemel-ten közhasznú
egyesület. De kapcsolatunk korábbi anyaegyesületeinkkel ma is töret- len.
E szavakkal kezdte dr. Dénes György ünnepi beszédét a 40 éves évforduló alkal-mából rendezett ünnepségen. Tevékenységük lényegét az alábbiakban foglalta össze:
Működésünk 40 évét áttekintve mintegy 200 barlangi mentés során közel 300 életveszélybe került embert mentettek ki sikerrel mentőszolgálatosaink – nem egyszer saját életük kockáztatásával – a felszínre és adták ott át a sérülteket az Országos Mentőszolgálatnak, illetve a barlang szájához kihívott szakorvosainak. Sikertelen mentőakcióra nem volt példa történetünkben.
Az ünnepségen
Budapest Főváros Polgári Védelme érdekében kifejtett kimagasló
tevékenység elismeréséül a Barlangi Mentőszolgálat leghosszabb idő óta szolgálatot teljesítő alábbi tagjai (időrendben) részesültek kitüntetésben:
Dr.
Dénes György, Taródi Péter, Adamkó Péter, Dr. Számadó István, Gyovai László,
Németh Tamás, Horváth Richárd, Bognár Tibor, Simon Béla, Dr. Végh Zsolt,
Hegedűs Gyula.
Az évfordulóhoz és a kitüntetésekhez a Társulat vezetése és tagsága nevében szívből gratulálunk.
v v v
Szilvássy Gyula, a Vám- és Pénzügyőrség Barlangkutató Csoportjának – annak
megszűnéséig – vezetője az alábbi levél közlését kérte a Tájékoztató
Szerkesztőségétől:
Tisztelt Szerkesztőség!
A Tájékoztató 2001. VII—VIII. számának 12. oldalán a
Ferenc-hegyi-barlang felfedezése ügyében Sásdi László írása jelent meg
”mindenki okulására”. Írásában a „Szilvássyék” is megemlítésre kerültek.
Írásában több tévedés van, ezért szerettem volna, hogy egymás között cseréljük
ki véleményünket, mivel részleteiben és terjedelmében a Tájékoztató útján nem
lehetséges.
Sásdi Lászlót 2001. 09. 17-én munkahelyén telefonon
felhívtam, és közöltem, hogy 83 éves vagyok, és csak járókerettel tudok a szobában
járni, közforgalmú járműre nem tudok felszállni. Szeretnék pár problémát
megbeszélni, amelyre terjedelménél fogva a telefon nem alkalmas. Ezért kértem,
tiszteljen meg azzal, hogy eljön a lakásomra. Ő ezt készségesen megígérte, majd
rákérdezett: a Ferenc-hegyi-barlangról van szó? Igen válaszoltam. Azóta nem
keresett meg, nem telefonált. Ennyit az adott szó jelentőségéről és értékéről.
No, de kísérjük figyelemmel az előbbiekben hivatkozott
Tájékoztatóban megjelent írást, amelyet „okulás” céljából közreadott Sásdi L.:
„A DK-i I. Főhasadékot előbb
és mások ismerhették, mint Szilvássyék.” Azonban nem közli, hogy kik azok a
„mások”, hol és mikor jelent meg a hasadék leírása, esetleg térképe, mert erről
nincs tudomásom.
„A VII—X. főhasadékban a jól ismert kormos nagy A betűt”
tényleg nem láthatták, mivel ezekben a főhasadékokban nem jártunk, így az
térképünkön sem szerepel. Csupán a VI-os főhasadék egy része, amely az atlasz
12. oldalán a 6. sz. ábrán is látható. Bátyám, Szilvássy Andor – aki 1970. 05.
15-én meghalt – bizonyos szempontok szerint jelölte meg a barlang egyes részeit
keresztneve első betűjével. Tehát a nagy „A” nem Antoséktól származik, mint
ahogyan azt Sásdi L. feltételezte.
Ha kellő figyelemmel áttanulmányozta volna az atlasz 12.
oldalán a „Felhasznált irodalom” címszó alatt feltüntetett „Murinai J.: A
Ganz-Mávag SE. Szilvássy Andor barlangkutató csoport munkája az 1972. évben,
Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1973.” megfelelő oldalát, akkor
megtudhatta volna, hogy a DK-i VI-os kutatása közben találták meg a VII—VIII.
számú főha-sadékot. Tehát a térképezők
részéről a DK-i IX—X. főhasadék, valamint kisebb járatok képezik az új
felfedezés részét.
„Az Omladék-terem és a Törekvés útja új részeket már valaki
ismerhette a MÁFI-sok előtt, … a MÁFI-sok felfedezőként érezhették magukat.” Az
említett rész nem szerepel a térképünkön, így azt nem mi fedeztük fel, mint
ahogyan a DK-i főhasadék felső szintjét.
Ezen a helyen kívánok az atlaszban megjelent Sásdi L.
szövegezésre reagálni, amelyet tér-képezésünkkel kapcsolatban tett. Az 1959
végén 1960 első felében a térképezéshez csak egy iránytűnk és egy négyméteres
mérőszalagunk volt, míg az atlasz készítőinek a 14. oldal 2. pont 2.
bekezdésében felsorolt speciális műszerek álltak rendelkezésükre. Ezért hibákat
elkövethet-tünk.
A Hopoczky Lászlót ért bírálattal kapcsolatban – „rossz
időzítésben tette meg bejelentését” – az a véleményem, mint a barlangot
leghosszabb ideig kutatónak (több mint 10 év!), hogy kinyomtatás előtt, a
szövegrész ismeretében lehetőségem lett volna egyes szövegrészek
helyes-bítésére, illetve kiegészítésére.
Függetlenül az elmondottaktól, bár a részletekre nem
térhettem ki, az atlaszban foglaltak, a térképszelvények és áttekintő térkép
elkészítése, az egyes helyeken feltüntetett keresztszel-vények és a megfelelő
térképjelek alkalmazása összetett, szép munka eredménye, amely nagy segítséget
fog nyújtani a további kutatásokhoz.
Budapest, 2001. 11. 27.
2001. 12. 03-án hétfőn
kaptam a hírt, 2001. 12. 01-én szombaton, elhunyt Laci Bácsi, Isten nyugosztalja.
Különös ez a szombati nap,
megtörtént, amitől általában mindenki fél, a halál; elhunyt a magyar
barlangkutatás egyik kimagasló egyénisége. Ezen a napon furcsa
késztetést éreztem arra,
hogy most már
le kell ülnöm, félretéve mindent, és megírni a Barlangkutató Himnuszunk „A
csend világa„ Sebestyén István szerzeményének a hivatalossá tételéhez a mű
kísérő szövegét. Verselemzés közben döbbentem rá, hogy szerkezetileg is és
tartalmilag is kívánkozik a szerzeményhez egy utolsó, 3. strófa. Vettem a
bátorságot, és meg is írtam. Nem szántam a nagy nyilvánosság elé, a történtek
után most mégis közreadom, így búcsúzva atyai jóbarátomtól, akinek a könyvei,
írásai megszabták utamat, és aki a kezét pedig akkor nyújtotta felém, amikor
barlangkutató pálya-futásom alatt a legnagyobb szükség volt rá. Köszönöm szépen
Neki.
Kardos László
Barlangkutatók
Himnusza |
A csend világa A barlangkutatók himnusza |
|
|
Barlangkutató kóru-sunkkal szeretnénk
azt a nemes célt felvállalni és véghez vinni, hogy az eddig magunk között
elfogadott, Sebestyén István által szerzett „A csend világa” című mű-vet a
barlangkutatók hi-vatalos Himnuszaként ismertessük el. |
|
C
Am F C Fönt már kigyúlt az éjszaka, messzi fények
ragyognak szerteszét: C Am F
G Am de a patak nem hozza le nekünk a csillagok
neszét. C
Am F C Ott fönn barátok alszanak, s talán ránk
gondolnak még –, C
Am F G Am itt a mélyben sötétek a falak, s csak a
karbidlámpa ég. G
C F C Refr.: Sej,
haj, nem bánom én, ha síromon nem lesz kereszt: Am F G Am aki nem látta még a csend
világát, úgy sem érti ezt. |
|
|
|
|
|
Leírtuk
a szerze-mény keletkezési körül-ményét, elterjedését, a szerző végakaratát,
ele-meztük. Több szem-pont szerint kívánkozott hozzá még egy vers-szak,
amelyet javaslat-ként megírtam. Kérek
minden barlangkutató barátunkat, aki csak tud valamit a szerzeményről,
jutassa el nekem a véleményével együtt, köszönöm szépen. Kardos László |
|
C Am F C Foltos ruhájú, víg legény, próbaútján nem
kíséri gond: C Am F G Am Hegykirálynő csoda-birodalmát két kezével
túrja a bolond. C Am F C Cseppkőpalástban élete, ő lesz majd e
világrész ura, C Am F
G Am ó, de addig sokezerszer gyúlik ki fönn a külszínen az éjszaka! Refr. C Am F C És ha végleg leszállunk, a karsztvidék őrizze nyugalmunk. C Am F G Am A patak mossa le hamvaink, fent hagyva a csillagok neszét. C Am F C Ott fenn barátok vallanak az elhunyt kutatótársakról: C
Am F G Am Mélyben,sötétben testetek, de a lelketek a csillagok között
ragyog. Refr. Dallam és szöveg:Sebestyén István
(1969? |
Barlangkutatók kórusa
Az előző Tájékoztatóban a barlangkutató kórus alakítására
közzétett felhívásra szép számmal jelentkeztek, név szerint: Énekes Feri, Fehér
Kati, Gyarmati Gábor (Gyaresz), Hűvös András (Párduc), Kardos László (Mariska),
Kardos Annamária, Kar-dos Boglárka, Kardos Virág, az Ibolya még vacillál, azaz a (Kis marisok), Lengyel Já-nos
(Janó), Schäfer István, Szabó Dénes (Hőmi), Szabó Attila (Bubba), Tisza
Leven-te.
Akiket
eddig sikerült becserkészni a közös éneklésre és előkészítésre: Gádoros Miklós
és Maucha László.
Akik
nem ússzák meg és be lesznek cserkészve, mert ragaszkodunk hozzájuk: a legelső
szöveggyűjtemény megteremtői: Sohár István (Fegyenc), Balthazár Zsolt
(Fejszeretesz), Szabó Géza (Kis Vegyész).
A
félnótás és más félnótás szöveggyűjtemény létrehozói, köztük Gönczöl Tímea.
Végül, de nem utolsó sorban a Bátyót, azaz Fónyad Bélát és mindenkit, akit azon
ka-punk, hogy vagy nagyon jól, vagy nagyon hamisan énekel. Mindenkinek lesz
feladat, vége a magányos meleg fürdőszobai vagy a hideg végponti kornyikálásnak,
most eljött a mi időnk, nosza rajta.
A
kórus nyitott, bárki bármikor csatlakozhat, mint látjátok, három generációs
gerjedelemről van itt szó, megpróbáljuk összefogni és közös hangnembe
terelgetni egymást és hangjainkat, hangszeres kíséret se kizárt.
A
működés demokratikus, mindenki véleményére szükség van, hisz közös dolgot
akarunk a jövőre hagyni.
Az
előadandó művek letisztázása folyamatban van, amiket időrendi sorrendbe
gyűjtünk és a kórus által kiválasztottakat szeretnénk elsőként elénekelni.
Hivatalos
alakuló gyűlés 2002. január. 16-án 18 órakor a Szemlő-hegyi-bar-langban.
Mindenkit szeretettel várunk, előzetes telefonos bejelentkezést kérek az alábbi
telefonra, köszi.
Kardos
László
06 70 220 55 27
Az ADRENALIN csoport idén első alkalommal írja ki fotópályázatát, melyre az idén készült legjobb barlangász és/vagy hegymászó témájú fotóiddal jelentkezhetsz.
A pályázaton (az ADRENALIN Szakosztály tagjain kívül) bárki részt vehet egyénileg, 2001-ben készült képeivel.
A pályázat célja: minél több olyan kép készüljön, amely a barlangász-hegymászó élmé-nyeket népszerűsíti, és hogy a legjobb képeket évente egyszer összegyűjtve egymásnak és a kívülállóknak kiállításon bemutathassuk.
Pályázni lehet legfeljebb 5 db fekete-fehér vagy színes papírképpel, vagy digitalizált képpel (jpg vagy bmp formátumban). Az 5 kép lehet sorozat, illetve különálló témájú fotó. A képeket a kiállítás után visszaküldjük.
A pályázatra
érkező képekből februárban nyilvános kiállítást
rendezünk a Szemlő-hegyi-barlangban, és az interneten, honlapunkon is látható lesz. (www.extra.hu/adrenalin10).
A nevezési díj: 200 Ft, melyből a pályázat minimális költségeit fedezzük
(postaköltség, mail küldés, kiállítás-rendezés, stb. A kiállításra elhozhatod
kinyomtatott digit képed, de akár mi is nyomtathatunk. A nevezési díj nem
tartalmazza a színes nyomtatás árát.)
A képek beküldésének határideje: 2002. január 20.
Elbírálási szempontok:
A pályázatot kategóriájában az a kép vagy sorozat nyeri meg, amelyik a legjobban megfelel a pályázat céljainak.
Kategóriák: |
1. hazai felszíni képek 2. hazai felszín alatti képek |
3.külföldi felszíni képek 4.külföldi felszín alatti képek. |
Kategóriánként
3 helyezést díjazunk. Feltűnően különleges képekre külön díjat is létre-hozunk.
A sorozatokat együtt értékeljük, a többit egyesével. Számít a kép fotóminősége
is. (különleges fotótechnika, stb.)Technikailag minden OK. (Gondolván a
Cliffhangerre...).
A pályázat díjai: (Ennek a pályázatnak nem célja a túrázó fotóművészeket technikai eszközökkel felszerelni. Azzal inkább más pályázatok foglalkozzanak. A nevezési díj éppen csak a költségek fedezésére elég (reméljük). A mostani, első pályázat díjazására szponzorokat nem kértünk föl. Talán majd jövőre...)
1. díj: jó nagy ünneplés + emléklap
2. díj: nagy ünneplés + emléklap
3. díj: ünneplés + emléklap.
A fotóknak a februárban rendezendő kiállítás ad nyilvánosságot a Szemlő-hegyi-barlangban, melyet mindenki ingyenesen látogathat. A képek megjelennek az interneten, a hírek az MKBT Tájékoztatóban.
Hogy küldd el a képeket?
1. Először kérj nevezési lapot!
- Találkozzunk bármelyik csütörtökön 1900-.kor a Pál-völgyi-barlang bejáratánál! Keresd az ADRENALIN-osokat. (Makó Lajos, Kocsis Gyuri, Túri Zoli (Vödör), Gáspár Verus, Váradi (Gézafia) Csaba, és még sokan mások...)
- Vagy küldj e.mail-t (luigi@aramszu.net) és visszaküldjük a jelentkezési lapot!
- Vagy írj címünkre: 1033 Bp. Búza u. 12., postázzuk jelentkezési lapodat.
2.Töltsd ki és küldd el a képeket a fenti határidőig személyesen, e.mail-ben, vagy postán. Nevezési díjat lehetőleg személyesen hozd el. A papírkép, ha a kiállításon meg akarod jelen-tetni, lehetőleg 13 x 18-as méretű legyen!
3. Várj februárig. Minden jelentkezőnek kiküldjük az eredményeket.
4. A többit már tudod...találkozunk a kiállításon.
Sok sikert kívánunk!
A kiírás
változtatásának jogát fenntartjuk, esetleges elvesztésből adódó károkat a kis
költségvetés miatt nem tudunk téríteni. A képeket kizárólag honlapunkon és a
kiállításon jelentetjük meg. A nem 2001-ben készült kép beküldőjét minden
képével kizárjuk a pályázatból. A kiállításon nem jelenik meg minden beküldött
kép.